Épített örökség
Református vártemplom – Illyefalva
Védőbástyák, biztonságot sugárzó falak, históriás énekben fennmaradt történelmi múlt, néhány évvel ezelőtt kialakított kazettás mennyezet – íme mindaz, amit a látogatóknak kínál az illyefalvi református vártemplom. A kifogástalanul helyreállított épületegyüttes részét képezi a templom, a harangláb és a várfal. A kilátás páratlan panorámát nyújt: innen belátható nemcsak a falu, hanem Alsó-Háromszék és a Barcaság jelentős része is.
A templom
A templom és a vár legrégebbi leírása 1842-ből származik, egy vizitációs jegyzőkönyvben maradt fenn. A pápai tizedjegyzék alapján viszont bizonyosra vehető, hogy Illyefalvának létezett egy, a mai helyén álló temploma, amelyet a 15. század végén, gótikus stílusban átépítettek. Az 1977-es földrengéskor a templom használhatatlanná vált. Bár helyrehozatalát még a kommunizmus idején sikerült elkezdeni, a teljes felújításra 1989 után kerülhetett sor. A templomot új tégla padlózattal látták el, az addigi fehérre vakolt mennyezetet kazettásra cserélték. Ezekre Háromszék és Erdély címereit, az illyefalvi nemesi családok címereit, valamint a reformációig visszamenő lelkészek névsorát festették fel. Restaurálták és konzerválták a karzat és a padok festett kazettáit. Holland adományokból egy új regiszteres orgonát sikerült felszerelni.
A vár
Az illyefalvi templomot kettős várfal vette körül, viszont mára már csak a külső vár falai maradtak épen. A belső erődítmény jeleire a harangláb két oldalán lévő falmaradványok utalnak.
A belső várfalakat a 15-16. század fordulóján építették, a külső falakat pedig az 1600-as évek elején emelték, a száz ostromok után. A vár alaprajza ötszög alakú, sarkain bástyák, illetve figyelőtorony szolgálta a biztonságot.
A vár megépítését követően, 1658-ban török-tatár hadak dúlták fel Erdélyt. A várat öt napig tartó ostrom után sikerült bevenni, több száz ember esett áldozatul a támadásnak, a várat pedig felégették.
A 19. század derekán a belső vár még épen állt, a külső vár falai mentén pedig 118, raktározásra alkalmas kamra sorakozott. Orbán Balázs írásai szerint, a saroktoronyban gabonát tartottak, a kaputoronyban pedig a falu iskolája működött.
A vár teljes felújítására csak az 1989-es rendszerváltás után kerülhetett sor, Kató Béla református lelkész kezdeményezésére az épületegyüttes ekkor kap új funkciót. A bástyák közül négyben ifjúsági szállást rendeztek be, itt nyolcvan embernek tudnak szállást biztosítani, az ötödik bástyát pedig színpaddá alakították át.
Séra-kúria – Illyefalva
A falu egyik emblematikus épülete az eredetileg lakóháznak épült Séra-kúria, amelyet Séra István építtetett a 20. század első éveiben. Az épületben ma irodalomtörténeti múzeum és a Rustika-varroda működik.
A kúria alapítólevele az egyik bádog oromdísz gömbjéből került elő 1997-ben, jelenleg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban őrzik, másolata viszont megtekinthető a kúria emeletén lévő múzeumban.
A bécsi döntést követően, 1940 és 1944 között az épületben csendőrőrs működött. A kakastollasok célbalövést gyakoroltak az oromdíszekre, innen származnak a golyó ütötte lyukak az alapító levélen.
A kúriában később falusi betegsegélyző működött. 1997-ben mikor az illyefalvi református egyházközség korszerű, szolgálati lakásokkal is ellátott betegellátási központot építtetett a falunak, cserébe megkapta a Séra-kúria fölött a használati jogot. A kúriát a református egyház újította fel.
Bakó ház – Illyefalva
A település központjában, a Sepsiszentgyörgy felé vezető út bal oldalán, falazott kerítéssel körülvett telken találjuk az 1793-ban épült Bakó-házat. A fő utcával párhuzamos hossztengelyű épülethez északnyugati irányból később egy újabb lakóházat ragasztottak. Az épület részben alápincézett.
A ház érdekessége, hogy utca felőli falába beépítve találtak egy agyagedényt. Az épület nagytermét egykor faragott gerendás mennyezet fedte, ezek díszítése pedig rokonságot mutat a torjai Apor-kastély kis palotájának kazettás mennyezetével.
Hollaky kúria – Aldoboly
Sepsiszék egyik kuriózuma, a Hollaky kúria Aldoboly keleti peremén, az Olttól nem messze található. Az épület zömök megjelenésű, puritán külső formát mutat. Érdekességei közé tartoznak a vastag pincefalakat áttörő, rézsűs, lőrésszerű ablakok, melyek feltehetően egy 17. századi, védelmi funkcióval ellátott lakóházra utalnak. A kúrián kőtábla hirdeti, hogy az épületet 1717-ben Hollaky János és Szotyori Heléna építette. A gerendás mennyezetű nagyteremben Varga Nándor Lajos történelmi ihletésű falfestménye látható.
Kőhíd – Sepsiszentkirály
A Szentkirály patakot átívelő 10 méter magas viadukt szerű boltíves kőhíd 1860-ban épült. Az érdekes építészeti emlék a település nyugati határában, a Dugás völgyében található. A hidat közmunkával építették a sepsiszentkirályi lakosok, 2017-ben az önkormányzat felújította. A boltív alatt egy emléktábla található, ezen az 1860-ból származó felirat olvasható.
Unitárius templom – Sepsiszentkirály
Sepsiszentkirály értékes építészeti emléke az unitárius templom, amely a 15. században épült gótikus stílusban. A vizsgálódások azt is valószínűvé teszik, hogy egy régi, valószínűleg Szent István tiszteletére emelt templomot építették át. Utólag tárták fel a sekrestye ajtaját és a szentségtartó fülkéjét. A templomot kör alakú kőfal övezi, ebből emelkedik ki a 17. században épített harangtorony, amelynek kis harangját 1842-ben öntötték Sepsiszentgyörgyön.
Római katolikus templom – Illyefalva
A ma is álló középkori templom egy régebbi templom utóda, építési idejét 1443 tájára teszik. Az épület sok támadást bírt ki: 1612-ben Weis ostromát, 1658-ban és 1661-ben tatárok dúlták fel. 1658-ban nyolcszázan estek fogságba és 500 koponya tanúskodott a legyilkoltakról.
A reformáció idején megszűnt a római katolikus templom. Nagy Mózes esztelneki buzgó plébános Szent Antal tiszteletére fakápolnát építtetett 1701-ben. A plébánia vezetésére pálos szerzeteseket (Radován Özséb, Székely András és Bencsik Márton) telepített, akik 1701-től a rend feloszlatásáig vezették a plébániát. Az utolsó páter, Burján Lőrinc, 1786-től egyházmegyés papként maradt plébánosnak.
A második kápolnát vagy kistemplomot Étfalvi Deák Gidófalvi Gábor építtette kőből, 1723-ban a Szentháromság tiszteletére. A harmadik kápolna-kistemplom szintén kőből épült a tetőn 1754-ben a Remete Szent Antal Pál szerzetesei által, most szántóföld van a helyén. Az épület 1802. október 26-án földrengés következtében összeomlott.
A negyedik templom 1832-ben épült torony nélkül, amelyet 1844-ben Ferencz Antal plébános javíttatott ki, de 1867. július 8. után lebontották. Az illyefalvi katolikus egyházközség jelenlegi temploma 1867–68-ban épült, és 1869. június 22-én Fogarasy Mihály főpásztor szentelt fel. Az 1977-es földrengéskor a templom és plébánia súlyosan megrongálódott. Többszöri javítást követően 1995. szeptember 15-én Jakubinyi György érsek újra megáldotta a templomot.